''Elkaptam a telefonom .és...a kijelzőn.....''
és a kijelzőn egy ismeretlen szám állt.Mély levegőt vettem és fogadtam a hívást.
-Halló?-szólt bele egy halk hang.
-Grace ,beszél -mondtam.
-Ki?-halk hangja ,ordításba váltott át az ismeretlen telefonáló.
-Grace Millington.-mondtam tagoltan ,hogy biztos értse.
-Adja a telefonhoz,Nina-t.-orditott tovább.
-Itt ,nincs semmilyen Nina.-válaszoltam kissé idegesen,de próbáltam nyugodt maradni.Ez biztos nem Louis,mert nem szórakozni,vagy már 20 perce,csak 5percig.
-Adja,kérem ide Nina Hempert.-szajkozta továbbra is a hang.
-Kérem nézze,meg,hogy jó számot hívott-e.-mondtam csalódottan.
-Biztos jó számot hívtam.-gúnyolodott a hang.
-Nem hinném.-vágtam vissza idegesen.
-Ja,bocsánat.-mondta az elfuló hang.-Ezerbocsánat,Gracie.
-Semmi baj...-mondtam végre.Álljunk csak meg.Gracie?!Ezt Louis szokta mondani.!
-Lou?!-mondtam hangosan,hogy biztos hallja.
-Ki?-adta továbbra is a hülyét.
-Tudom tevagy...... te...te...-keresgéltem a szavakat-...bajkeverő.Tudtam volna cifrábbat is,de nemakartam lejáratni magam.
-Oké.Gracie...honnan jöttél rá.-kuncogott.
-1.csak te tudsz ilyen hülye nevet kitalálni,2.Gracie?-rágtam a szájába.
-....ennyire hülyének nézel igaz..?-kérdeztem halkabban.
-Nézd,Grace én nem akartalak megbántani...-mondta kedvesen.
-...figyelj Lou engem nem érdekel..befejeztem-mondtam szomorúan.
-Grace..Ne!!!-könyörgött.
-Miért is?-arcomon mosoly bújkált,de nemlátthatta.
-Mert,hülye vagyok...-mondta őszintén.
-Tudom...és nem haragszok rád te bolond.-kuncogtam.
-Mi?-elképzeltem Lou milyen képet vághat és elkapott a röhögőgörcs.Erre ő is nevetni kezdett .Alig tudtam befejezni,szemeiből folytak a könnyek.
-Louis...-szóltam bele.
-Élek,élek..-mondta.
-Megyek készülni..-mondtam kelletlenül,mert belépett Reni.
-Jó.Szia.-bucsúzott el,éreztem a hangjában a csalódottságot.
-Szia.-mondtam vidáman.
-Ki volt az?-kérdezte kisvártatva Reni.
-Öhm..-mitmondjak neki?gondolkoztam.
-Grace!-ordított rám,azonnal felkaptam a fejem.
-Louissal.-mondtam az igazat.
-Jártok?-ámuldozott.-Miért nem mondtad?
-Nem..-akartam megcáfolni a mondandóját-de belépett Kelly és anya.
-Kivel jársz?-meredtek rám.
-..Tudjátok a One..-de nem mondta tovább,mert észre vette a gyilkospillantásom.
-Mit tudunk Renáta?-kérdezte anyám illedelmesen ,de láttam,hogy nem bír magával.
-Az,hogy One Direction koncerten ott lesz az osztály társam Kenny.Tudjátok...-vágtam ki magam.
-És ...?-látszott anyám nincs meggyőzödve.
-És ő is jön.Felhivott,ami nem szokása és hogy fiuk nem nagyon jönnek és Reni azt hitte ,hogy járunk,mert eljön velünk. -hazudtam tökéletesen.Nem tudom,de nem hazudtam,sokat és honnan megyilyen jól?Tehetségem van....és Lám használ is.Mind könnyen bevették a szövegem.
-Rendben.-sétáltak ki a szobából.Ahogy hallottam ,hogy elmentek,lassan becsúktam az ajtót.
-Te agyalágyult!-nem megyünk sehova ha elfecsegsz mindent!-pirítottam rá.
-Bocsi...-vágott szomorúképet.-De azért,kisanyám ,amit hazudtál,,,szinte elhittem én is..
-Na gyere te Locsi-fecsi.-húztam ki a szobámból.És elvettem a jegyeket és a kártyákat.
És útnak indultunk.Életünk legnagyobb bulijába...Nagyon örültem ,ennek az egész napnak.Talán ez volt életem egyik legszebb napja...de ki gondolta volna,hogy ilyen könnyen fordul életem legrosszabb napjává.....
.....................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése